"Nem érdekel, miből élsz.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.

Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.

Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg."

pénteken leszállt a rózsaszín köd a sivatagra, ami régebben a lelkem volt.

Lehet valami tényleg ennyire csodálatos?

úgy tűnik.

El sem tudom képzelni, hogy tudlak ennyire szeretni, magamhoz ölelném ez egész világot, mert abban benne vagy Te is. Egyszerűen mindent jól csinálsz, és újra és újra meglepsz, Te magad vagy egy csodálatos gyönyörű meglepetés nekem. Olyan jó hogy vagy.

Megint annyira jófej voltál. Pedig csak egy apróság volt. De ez is olyan nagy dolog nekem.

Ma megint adtál egy csepp boldogságot

megleptél

épp jókor

épp időben

köszönöm

Tegnap mindketten egy tökéletes világgal álmodtunk

Tegnap kevés volt a szó az ajkainknak

Mert a szemeinkben lelket gyanítottunk látni

És nem volt kérdés, hogy igazat mond a tekinteted

Tegnap az egész világot akartuk meghódítani

Tegnap megígérted, hogy a szerelmünk örök lesz

Mert egyszer elég tévedni

Hogy megtanuld mit jelent őszintén szeretni

Mit csináltál? Ma leromboltad büszkeségeddel a reményt

Ma elhomályosítottad dühöddel a látásomat

És eltörölted veszettségeddel a történetünket

A sok szerelmet amit adtam összekeverted

Egy ígérettel, hogy így összetörd a lelkem

Mit csináltál? Köteleztél, hogy összetörjük a hajnalokat

A szavaid kitörölték az éjszakáinkat

A hazugságaid véget vetettek az álmaimnak

Elfelejtetted hogy csak a szerelem számított

Puszta kézzel leromboltad a házunk

Holnap új napra ébredek egy új világban

Holnap nem látom a neved a soraim között

Nem hallgatom majd a megbánás szavait

Fájdalom nélkül ignorálom majd a lelkiismeretfurdalásod

Holnap elfelejtem, hogy hűséges szeretőd voltam

Holnap már arra sem lesz okom, hogy gyűlöljelek

Kitörlöm az álmaidat az álmaimból

A szél örökre magával ragadja emlékedet.

Ayer los dos soñabamos con un mundo perfecto
Ayer a nuestros labios le sobraban las palabras
Por que en los ojos nos espiabamos el alma
Y la verdad no vacilaba en tu mirada

Ayer nos prometimos conquistar el mundo entero
Ayer tu me juraste que este amor seria eterno
Porque una vez equivocarse es suficiente
Para Aprender lo que es amar sinceramente

Que hiciste? hoy destruiste con tu orgullo la esperanza
Hoy empañaste con tu furia mi mirada
Borraste toda nuestra historia con tu rabia
Y confundiste tanto amor que te entregaba
Como un permiso para asi romperme el alma

Que hiciste? Nos obligaste a destruir las madrugadas
Y nuestras noches las borraron tus palabras
Mis ilusiones acabaron con tus farsas
Se te olvido que era el amor lo que importaba
Y con tus manos derrumbaste nuestra casa

Mañana que amanezca un dia nuevo en mi universo
Mañana no vere tu nombre escrito entre mis versos
No escuchare palabras de arrepentimiento
Ignorare sin pena tu remordimiento


Mañana olvidare que ayer yo fui tu fiel amante
Mañana ni siquiera habra razones para odiarte
Yo borrare todos tus sueños de mis sueños
Que el viento arrastre para siempre tus recuerdos

Que hiciste? hoy destruiste con tu orgullo la esperanza
Hoy empañaste con tu furia mi mirada
Borraste toda nuestra historia con tu rabia
Y confundiste tanto amor que te entregaba
Como un permiso para asi romperme el alma

Que hiciste? Nos obligaste a destruir las madrugadas
Y nuestras noches las borraron tus palabras
Mis ilusiones acabaron con tus farsas
Se te olvido que era el amor lo que importaba
Y con tus manos derrumbaste nuestra casa aaahhh

Y confundiste tanto amor que te entregaba
Como un permiso para asi romperme el alma

Que hiciste? Nos obligaste a destruir las madrugadas
Y nuestras noches las borraron tus palabras
Mis ilusiones acabaron con tus farsas
Se te olvido que era el amor lo que importaba
Y con tus manos derrumbaste nuestra casa

Szabó Lőrinc
(1900-1957)

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.